Azt mondják, hogy ha elengedtél mindent attól boldogabb leszel!
Nos én elengedtem. Itt vagyok a nagy nullán. De rohadtul nem vagyok boldog!!!!
Lakom egy lakásban ahol megpróbálom magam jól érezni, de rohadtul nem érzem ól magam! Egyedül élek, egyedül vagyok.
Hiányzik a régi otthonom, hiányoznak a fiatalok. Nem tudok szólni senkihez. Csak azért nem bőgök már egy hete, mert azt palántálom magamba, hogy jóvanezígy. De rohadtul nem érzem azt, hogy ez így jóvan.
Pedig nem a lakás tehet arról, hogy most én nem érzem túlságosan jól magam ebben a helyzetben. Mert csinos kis lakás.
Mondjuk nincs 2 hete, hogy odakerültem.
Sokszor megfordult már a fejemben , ha nyernék a lottón, akkor visszavásárolnám a volt lakásomat. És soha többé nem követnék el olyat, ami miatt elvesztettem.
De belelóg a kezem a bilibe.
Azon gondolkodom, hogy vajon egy panelben jobban érezném e magam?
Mert ott melegebb van.Meg nagyon megszoktam.
Az enyém téglablokkos. Konvektoros. Még nem fűtöttem. Az őrlángok vannak bekapcsolva. Ma délután kapcsoltam be óvatosan az egyik konvektort. Tesztelem, ha 2-3 között van akkor hány foknál kapcsol be.
Reggel 20,5 fok volt a nappaliban. Délre 21. Mert besütött a nap. Kicsit bebillentettem a konvektort, akkor 22.
Izélgetnek, hogy óvatosan fűtsek, mert az egyik csávó is rengeteg gázszámlát fizetett konvektorosban. Ja! Ha 27 fokot tartott! Nekem elég a 22. Ki kell kísérleteznem, hogy tartsak 22 fokot.
Szóval elengedtem mindent ami az eddigi életem volt. És szívrepesve várom a boldogságot. A nullán amiből építkezni kéne. De nem tudom hogyan. Eszem nincs hozzá.
Azt hiszem ezt a gondolatot is el kell engednem. Nulla. Ez van!