Eddig nem volt energiám, hogy leírjam. Még mindig nem voltam szabadságon és még végig kell gányolnom a jövő hetet. Csodálatos napunk volt a kolléganőmmel szerdán. Lévén műtétes nap, (melyik nem az????) Jöttek jöttek. Ami még oké is volt, de majdnem 8 kor jött az adjunktus és utána vizitelt. Éééés nyakunkba szakadt a betegfelvétel a laborok a branülök a katéterezés a reggeli osztás a cukormérés a vizsgálatokra küldés a műtéti előkészítés. Minden kettőnknek. Az őrző szaladt a saját munkámat nem tudtam csinálni akkor én voltam elcsúszva, betegek nyűgösek rohadt meleg mert nyitva az ablak, aztán oroszlánszag mert be lett csukva. Mikor végre lógó nyelvvel leültem dokumentálni se szó se beszéd, tolnak be egy 90 éves mamát, akut has! De jó, hogy találkoztunk. A kezelős referál, a mama zavart, nagyothall, szájról tud olvasni. Na az enyémről tuti nem fog duruzsolom. Leteszik elhelyezzük rendbe tesszük és ha gyorsan odébb nem ugrok, lehány! Na a kolléganők gyorsan ledugják a szondát, infúzió beköt, Pfúúúú! Közben megjönnek a laboreredmények, az egyik néni vérképe igen szar. De mindenki műtőben van , majd ha kijönnek megtrafózzuk. A másik szobából meg ki kellene tenni az egyik embört az osztályra, de nem érek rá, mert az osztályos nővérnek segítek. Idő közben a 90 éves mama felélénkült az infúziótól és már szedné ki a branült! Hopika! Végtagi elvezetés a bal kezére. Nagyvizííííít! Közben sorban hozzák ki a friss operáltakat. Kevesek vagyunk ketten! A mami a szabad kezével már a szondát huzkodja!!! Naneeee!!! Végtagi elvezetés a másik kezére is!! Izzadok, mint kurva gyónáskor!!! Közben megjön a trafó is, még szerencse, hogy az adjunktus szereti megcsinálni saját kezűleg a vércsoport meghatározást! Na melegítsük! Közben az altatott mamika is felébred fáj neki, kajabál artikulátlanul. Fájdalomcsillapító be!!! Délután 2! Még nem fejeztem be a dokumentációt, nem adtam be az antibiotikumokat, és nem csináltam infúziókat másnapra!!!! Naera! Most SZELEKTÁLJ!!! Fogott a tollam! A trafós nénike panaszkodik, hogy rohadtul melege van! Nekem is drágám! De hű meg ha meg izé. Kipirult az tény. De valahogy a második palack vér besuttyant neki. Na meg a vénás tápszer is zubog neki??? Fölcsavarta volna??? Lehet, mert én nem nyúltam hozzá. Mesterien fel tudják gyorsítani az infúziót! Aztán csodálkoznak, ha rosszul vannak! Ahol e! 170 es vérnyomás, 17 es vércukor!!! Mert a tápszer tele van cukorral! Tápszer leállít, inzulin, Cordaflex, vizes ruha, jég. Oxigén. Közben az adjunktus rászól valakire aztán ordít a műtősnek meg nekünk. A kedves friss operált úgy gondolta, hogy melege van és ő felül. Csak nem számolt vele, hogy dobni fog a feje. Lezuhelt az ágyról. Az orvos szeme láttára. 3 perccel azelőtt volt nála a kolléganőm. Ez már olyan 4 óra magasságában volt. Bácsika vérfürdőt rendezett a drén kiszakadt a sebből vérzett meg ilyesmi. Na akkor rögtön labor vérrezerv infúzió Beriplex, puff vissza a műtőbe.
Jobban van mami? Jobban. Vérnyomás?? 150. Na jóvan!!!
Ági itt hagyta a cigijét. Kivettem egy szálat belőle. Ilyen kis vékony ízesített végű cigije van. Nem a tekert kapadohány. Mondom a kolléganőmnek, gyere ki! Kimentünk. A cigis takarítónők csak néztek, mi bajom van. Mert én nem dohányzom. Ha már dohányzom, akkor igen szar napom van. Mondják is hogy ajjaj Pityu rágyújtott!
Akkor már tudják, hogy komoly dolog van, mert nem szoktam nyavalyogni.
Műszak végére olyan voltam , mint a mosott szar. Nem volt agyam, úgy éreztem magam, mint a fonnyadt mazsola, és büdös is voltam a 66 szori leizzadástól. Messiások voltak az éjszakások!!!
Megérdemeltem egy két gombócos fagyit este!! Remélem hét végén kipihenem. Holnap fellépés. Már ha.....
Vasárnap strandolunk. Hétfőn meg kezdődik a gánya. 37 fokban. De utolsó hét!! Hétfőn már kiírhatom az Ó betűt a vakációból. 19 től szabi!!! Azon a héten nem tudok blogolni.
