Az ember értékmérője a pénz - És a vagyon. Ha ez nincs, az emberi érték egy naaaagy rakás nullla!!!
Volt, mikor jól ment az életem anyagilag. Mindenki szeretett. A gyerekeim, a szüleim, a munkatársaim, a pasim. Aztán jött a válság. Szép lassan tönkrementem. Először a fizetésem 33% a. Aztán 50% a. Ekkor költözött el a nagyfiam. Apám ordított velem évekig. A csicskája voltam, mert segített havi 10 ronggyal. Egyszer nagyon összevesztünk. Nem kellett a pénze többé. Jött a családba a kisebbik fiam barátnője. Jól elvoltunk évekig. Míg el nem veszettem a lakásomat is. Maradtunk ugyanott bérlők. De az emberek elfordultak tőlem. A gyerekeim, a munkatársam , a pasim, az Anyám. Apám nem tudja, ezért Ő nem.
A helyzet fokozódik azzal, hogy rövidesen el kell költöznünk, mert a tulaj eladja a lakást. Na azóta aztán semmi becsületem. Nem beszélget velem senki. A pasim úgy néz rám, mint az éticsigára. A gyerekeim nem törődnek velem. A munkatársaim lenéznek és kiközösítenek. Szét fogunk költözni a gyerekekkel. Ők albérletbe. Én nem tudom, hová. Talán a nővérszállóra. Anyám lakása kicsi kettőnknek. (másfél szoba) De nem kér belőlem.
Mert nincs lakásom. A fizetésem hosszú évek után visszakaptam.
Oké! Méltósággal viselem a kiközösítést, a nem törődést a rajtam való átnézést, az elfordulást. És elraktározom.
De! Lesz majd nekem újra lakásom!!! Akkor majd ezek az emberek újra felém fordulnak????? Akkor újra érek valamit?
Nem tudom. Egyet tudok. Akkor ha majd ez aktuális lesz, ÉN nem fogok kérni ezekből az emberekből!!!!
Ebben biztos vagyok!!!
